Ember - Homo Sapiens Sapiens

"Kasim fáradtan dőlt rá az elektromos meghajtású Land Rover motorháztetejére. Zürich nappal közel ötven fokos hőmérséklete még az olajbarna bőrű fiatalembert is kikezdte, pedig rengeteg nehézséggel találkozott már életében. Nem is csoda. A penészben élő és létező kockázati bányászok, mire előtúrnak valami hasznosat az elmúlt korok hamvaiból, nos... mondjuk úgy megtanulnak együtt élni a nem kifejezetten öt csillagos körülményekkel. Kézfejével megtörölte verejtékező homlokát és lanyha érdeklődéssel figyelte az utcát, melyen hamarosan feltűnt a nő sziluettje a szikrázó napsütésben. Kasim mosolyra húzta a száját, ajkai feltárták egészséges, de a dohánytól barnásra színeződött fogsorát. Itt a vevő. Az android bige. Ez mondjuk jól látszik már abból is, hogy nem visel napszemüveget és nem dől róla a víz, mint mindenki másról. Erre csak gép képes ezen a döglesztő klímán. A férfi bágyadtan intett a nőneműnek látszó - amúgy egész szemrevaló - konzervdoboz felé.
- Meg vannak az adathordozók amikről szó volt - villantott fel egy ősöreg lemezt az ujjai között. - Az összes. Dumáljunk az üzletről...
Az android megállt és hosszú pillantást vetett rá. Esélyesen most elemezte ki az összes létező nonverbális jelet, amit a teste kibocsátott. Kasm nem aggódott. Profi volt. Nem verte át a megbízót. Soha. A hírnevükből éltek. Tényleg előtúrták, amit a bige akart. A gépi lény kellemesen búgóra állított női alton szólalt meg.
- Maga... beteg. Haldoklik...
- Tudom - biccentett az arab, nagyjából annyi érdeklődéssel, mintha a reggeli került volna szóba. - A penész. A tüdőmben van. Csak nyugi. Még van vagy öt évem legalább, nem fogok itt elpatkolni az üzlet vége előtt.
- Nem erre gondoltam - vetette ellen az MI. - A biológiai létformák erősen ragaszkodnak a létezésükhöz. Logikátlannak tűnik, hogy maga nem a gyógymódot keres minden áron.
Kasim rekedten felnevetett.
- Szívecske, ember vagyok. A fajtám ezt csinálja úgy tízezer éve. Boltol és elfogadja, hogy előbb-utóbb megköti azt a bizonyos szar alkut a zord kaszással. Majd lesz valahogy - legyintett. Elvégre manapság mindenkinek van jobb dolga, mint az 5 év múlva eljövőn gondolkozni."

Ez egy viszonylag régi és egykoron meglehetősen elterjedt faja a Föld nevű bolygónak. Van rá esély, hogy már hallottál róla. Alapvetően 150 és 210 centiméter között testmagassághoz normál esetben 50-110 kiló közötti testsúly járul, elvileg széles körű kilengés megengedett az adatokhoz képest, de a genetikai módosítások korában ezek nem jellemzők. Két láb és két kéz végtaggal rendelkeznek, a lábak főleg a mobilitásban játszanak szerepet, ügyességi feladatokra jellemzően ritkán alkalmazzák őket. Ezzel szemben a hajlékonyabb kezek a helyváltoztatásban bírnak kisebb szereppel. Várható élettartamuk 160 (minden genetikai módosítás nélkül) és 310 (súlyos genetikai kezelés esetén) évek közé determinálódik. Jellemző testszőrzetük a fekete és a barna, ritkább mutációk szőke vagy vörös pigmentációt is kialakíthatnak, nem természetes mutáció meg akármit is. Jó alkalmazkodó képességű, de rossz fizikális tulajdonságú faj, kielégítő erőállapotúnak azon tagjait tekintjük, akik képesek megemelni a saját súlyuknak megfelelő terhet. Általában szívósak és ellenállóak a legtöbb betegséggel szemben, könnyen és gyorsan tanulnak, hamar adaptálódni képesek a környezeti viszonyokhoz. Emlős, eleven szülő, 1-3 utódot hoz a világra (jellemzően egyet),, 9 havi vemhesség után, ami rendkívül igénybe veszi az anya testét. A csemeték kb 15 év alatt érik el a kifejlett kort és nagyjából 50-70 éves korukig aktívak reprodukciós értelemben.  
A humánok egy meglehetősen kiegyensúlyozott faj és természetesen ők tekintenek vissza a legnagyobb múltra is, hiszen az egyetlen külső beavatkozás nélkül létrejött lények. Rendkívüli állóképességük és szívósságuk, valamint a soha fel nem adom szellemiségük átsegítheti őket minden nehézségen. Az összes városállamban megtalálhatóak, de Abu-Dzabiban teljes kizárólagosságot élveznek a helyi iszlám alapú Saría törvények szerint.
Általában a feltűnésük nem okoz jellemzően faji feszültséget senkivel.

Abu-Dzabi

Az egykori Arab Liga jelentős városa mára csak erősen árnyéka önmagának. Ahol tudtak termőföldeket alakítottak ki, így a lakosság cölöprendszerű viskószerűségekbe kényszerülve él nagyjából 2-3 emelet magasban, szűkös, nyomorúságos körülmények között. A legmagasabbra a város kőtornya nyúlnak, ahol a szent időpontokban mindig felhangzik a müezinek éneke, hogy mára hívja az igazhitűeket. Itt az iszlám vallása nem választás, hanem életforma kérdése. Tudományos és kulturális értelemben s Abu-Dzabi egy pusztuló város, amely csak az idő kérdése, mikor adja meg magát végleg a Szürke Penész szorításának. Élelmiszeren és alapvető ruhaanyagokon kívül nem nagyon állít elő mást, elzárkózó életmódja miatt gyakorlatilag senkivel sem kereskedik. Haderejében egyre nagyobb szerepet játszanak a letűnt korok hideg fegyverei, mint a handzsár vagy a buzogány, ahogy a lőszerből végletesen kifogynak, a lángszórók megmaradt tölteteire pedig a penész elleni harcban van szükség. A városban felnőtt karaktereket kőkemény iszlám fanatizmusra nevelik.

Embertípusok:
Alapvetően alkalmazkodnak az otthonukhoz bőr és hajszínben. Az asszimilációs zónákban élők egészen meglepő kombinációkat képesek felmutatni.

Jellemző foglalkozások: bármi. Az emberek mint alapvető és kiinduló faj, minden létező munka elvégzésére remekül alkalmasak, szinte akármivel kereshetik a kenyerüket.