Kiméra - Homo Sapiens Bestiale

"A rabszolgavadász álmosan igyekezett az éjszakában kiroppantani elgémberedett derekát. Csapata vérprofikból állt, jó messze kalandoztak el és hatalmas út áll előttük a Penészen át, mire a zsákmányt eladhatják, talán majd Rosarioban. De megéri. Az ilyesféle egzotikumért mindig sokat fizetnek. Rengeteget. Ha jól idomítják a félállatokat, sokkal többek lehetnek egyszerű ölebeknél vagy házi kedvenceknél. Hendricks tíz éve vadászott rabszolgákat, ismerte a piacot, a prédát, a penészest, a legjobb útvonalakat. Úgy általában a dörgést. Rövid szivarkát tolt az ajka közé bozontos bajsza alatt és szemrevételezte a legközelebbi prédát a ketrecben. Úgy négy vagy öt éves lehet fejlettsége szerint, persze az ilyesféle vadállatoknál ki tudhatja biztosan? Kérges tenyerével nagyot csapott a ketrec oldalára és vigyorogva pillantott a rémült szemekbe. Helyes. Minél hamarabb megismerik az ostort és a félelemet, annál könnyebb lesz velük bánni. Hendricks ismerte a dörgést. Barna szemei az őrszem után kutattak, akit ideje volna felváltania, hogy lefekhessen a fülére az is. Fene a sötétbe, meg Sanchezbe, hogy ösztönösen ilyen jól beleolvad. Hendricks hunyorogva erőltette a szemeit, de nem sikerült kiszúrnia a silbakot.
- Szentségedet Diego - morogta félhangosan. - Mégis hol az istenben vagy?
Halk suttogás, levelek között fütyülő szellő könnyű, halálillattal terhes susogása a fülében a válasz.
- A pokolban...
Hendricks ismerte a dörgést. Ez alkalommal a dörgés csupán annyit mondhatott neki, hogy itt a játék vége és nincs még egy érméje újra próbálni. Ösztönösen próbált oldalra vetődni, de esélye sem volt rá. Valami éleset, valami kifejezetten fájdalmasat érzett a nyakában. Átgördült a vállán, féltérdre emelkedett, keze az övére csapott. Még előrántotta a nehéz, félautomata fegyvert. Rendkívül kemény fickó, hogy képes volt rá. Célra emelni már nem tudta a hirtelen mázsássá váló eszközt. Homályos tekintete előtt egy valószerűtlenül, szinte már hullámzó mozgású nőalak bontakozott ki. Majdnem teljesen meztelen volt, jól megfigyelhető volt a néhány apró pikkely a sípcsontja felett és az alkarjain, na meg a méregfogak villanása a szájában. A rabszolgavadász remegő karja lehanyatlott, ő maga pedig lehullott a talajra. A nő oly könnyedséggel helyezte a talpát a vadász torkára, amitől a sárga irigység megenné az összes hastáncosnőt vagy balett-táncost. A bajszos férfi remegő ajkai torz mosolyra húzódtak.
- Az... az egyik... a te kölyköd...
A bestianő biccentett egyet. Hendricks keserű nyálat köpött a lány bokájára, ahogy arcizmai kezdtek leállni.
- Jól van... vipera... olykor nyerünk... máskor nem... fejezd be...
A szólított egy ideig merengve bámult rá, majd kissé előredőlt, de vigyázva, hogy ne fossza meg az összes levegőtől a férfit, most az ő ajkai nyíltak szóra.
- Igazságtalan volna - sziszegte. - Te nem öltél. Csak fájdalmat okoztál. Aki fájdalmat okoz az alomnak, önnön fájdalmával fizeti meg könnyeinket. Ez a szabály. A méreg elmúlik. Nem öl meg. Bénít. Néhány órára. Görcsölni fogsz. Lesz időd gondolkodni.
Ezzel könnyedén leemelte a lábát a rabszolgamesterről és lassan elfordult a ketrecek felé. Hendricks torz vigyorral köpte utána.
- Tudod... tudod mi lesz... ha elmúlik? Hogy... mit fogok... tenni?
- Hálaimát mondasz - felelte a lány egyszerűen. - Ugyanis a xeno-hangyák vonulási útvonalán fekszel. Egy ember méretű dolgot egy órába tart nekik szétszedni. Lassan. Felettébb lassan.
Tovább nem is foglalkozott a bajszossal. Hendricks ismerte a dörgést. Dőlni kezdett róla a hideg verejték..."

A Kimérák közös pontja, hogy emberi ősökből és különféle vadállatok génanyagából mesterségesen létrehozott, de immáron önálló szaporodásra képes hibrid faj, amely átörökíti magában fenevad ősei egyes fizika képességeit is. Mivel az egykori orosz tudósok rengeteg különféle állatot használtak fel a keverékek létrehozása során, ezért a faj tagjai is meglehetősen színes keveréket mutatnak. Testmagasságuk a 120-tól a 240 cm-ig terjed, testalkatuk lehet arányos, de elinghat bármelyik szélsőség felé is. Bundázatuk színe és mértéke is nagyon nagy változatosságot mutat. Egy kiméra és egy ember párosodásából kivétel nélkül kiméra jön létre, az adott felmenőre jellemző mutációkkal. Két kiméra párosodása esetén sincs soha keveredés, vagy az apára vagy az anyára üt az utódok mindegyike, 90%-ban az anya génjei lesznek dominánsak. Noha a kimérák intelligenciája semmiben sem marad el az emberektől, megőrzik bestia őseik természetes vadságát és harciasságát. Emiatt elmondható, hogy jóval könnyebb felingerelni őket. Sok esetben kétosztatú a világképük, ami a keleti filozófiákhoz való vonzódás mellett akár jelentheti a másik fél felé érzett domináns vagy szubmisszív hajlamot is. Jó esetben. Rossz esetben a prédaállattal való azonosítást.
Fizikális képességek egyéni mutációiktól függenek, de lényegében minden esetben meghaladják az emberi normákat. Egy madár vagy denevér hibrid képes lehet a repülésre, egy varangy hibrid méregizzadásra és halálpontos, nagy távolságú ugrásokra, egy tigris hibrid ujjain bármikor olyan karmok villanhatnak, amelyek letépik az arcodat, stb, stb. A karakterkészítésnél pontos leírását kell adnod a kiméra képességednek, amelyek csak és kizárólag egyetlen, fajilag jól behatárolt állathoz kötődhetnek, az nem megy, hogy denevérszárnyak és tigriskarmok mondjuk, meg akkor már csapjunk hozzá egy sólyomszemet és szarvaslábat is.

Kimérák képességlistája:
Megnövelt életkor (210-220 év), megnövelt erő (kb 300 kiló emelő erő), magasabb kitartás (5-15 percig képes sprintelni fajtól függően), rendkívül érzékszervek (szaglásuk egy vadászkopóval, hallásuk rókával, szemük egy sólyommal vetekszik), veszélyérzet (közel lehetetlen meglepni, általában az utolsó pillanatban ösztönösen megérzi a veszélyt, másik kimérával szemben nem működik), puha talpak (hangtalan osonás és rejtőzködés - csak mesterséges lábbeli nélkül működik), ösztönös csapás (külön képzettség nélkül is mindig strukturális pontot támad meg külön odafigyelés nélkül is).
Mindegyikük választhat egy állati jegyet a karakteralkotás során (pl röpképességet biztosító szárnyak, visszahúzható vagy éppen állandó karmok, átfejlődött lábizomzat miatt rendkívül ugrókészség, öklelő szarvak, stb).

Novoszibirszk

A kimérák saját városa egy relatíve kellemes hely, a felmelegedés egyelőre főleg jót tett neki. Gazdag farmok ölelik körbe, a hely lakosok pedig hosszú portyákat tesznek meg a környékén, feldobva a zsákmányt mindenféle húsételekkel. Első osztályú vadászok és kézművesek, ha összeállnak egy-egy kereskedelmi útra, akkor sózott húsokkal, ruhaneművel, bőrökkel, de a penésznek áldozatul esett városokból kimentett relikviákkal is kereskedhetnek. Kétségtelenül jelent némi kockázatot egy olyan városban élni, ahol a helyiek, ha felingerled őket 15 centis karmokkal, a szó legszorosabb értelmében gyalogolnak át a gyomrodon, de a gazdag élelemforrások az esetek többségében megfelelő kompenzációt jelentenek a veszély kapcsán a legtöbbeknek. Mivel ritkán van szükségük fegyverekre, így meglehetősen komoly készletet halmoztak fel nehezebb fegyverekből.

Jellemző foglalkozások: jellemzően szívesebben választanak fizikai foglalkozást, mint szellemit, bár minden közösségüknek, kicsinek és nagynak egyaránt meg vannak a maga bölcse is. Vonzódnak a nagy, nyílt terekhez, általában hajlamosak a klausztrofóbiára. Ezek miatt rengeteg kiméra keresi a betevőt vadászként, kockázati bányászként vagy öszvérként, nem ritka az utazó kalmár sem köztük. A katonai pálya ellenben csak bizonyos kiméráknak való remek képességeik ellenére, ugyanis nem a fegyelmükről híresek. Velük született ügyességük kimagasló jelöltté teszi őket bármilyen kézműves munkára.