Élővilág - "Anyu kaphatok atomfertőzött hörcsögöt?"

A Penész: eredeti nevén G-22-es törzs. A G a genocide (népírtás) rövidítése, a 22 pedig a kifejlesztett genetika módosítás sorszámozása, ma közismert nevén a Penész avagy Szürke Penész. Genetikailag módosított és biológiai fegyverré alakított gombafajta, amely közepes erejű toxinnal fertőzött spórákat lövell folyamatosan a levegőbe. Noha egy életerős, egészséges ember szervezete feltehetőleg néhány napi lázas tünetek után leküzdi a toxint, de a spóra megtelepszik a tüdőben és szaporodni kezd. Az immunrendszertől függ menny idő alatt, néhány héttől akár néhány évig terjedő időtartam alatt, de elborítja annyira a légzőszervrendszert, ami a gazdatest elhalásához vezet. Immunreakció nélkül azonnal felgyorsult szaporodásba kezd és spóráival bombázza környezetét. Óriási telepekben borítja a világ nagyobb részét, a lakott területek általában lángszóróval és perzselt területekkel védekeznek vele szemben. Akiknek ki kell merészkedni a penészesbe, saját egészségük érdekében standard eljárás az orr és a száj elfedése. Ha valamilyen balesetből kifolyólag fedetlenné válnak ezen testrészei a lehető leghamarabb védje őket. A penész fertőzése elvileg nem gyógyítható, bár egyes pletykák szerint Zürichben képesek kikúrálni. Mesterséges lények felületén s megtelepszik a Penész, ha hosszabban tud szaporodni a belsőbb rendszerek üzemzavarát okozhatja, ez azonban egy egyszerű karbantartás során javítható, a fertőzés megszüntethető. A robotikus lények elsősorban vírusgazdaként veszedelmesek.

Légmacska: a házi macska (Felis silvestris catus), egy kis termetű, nagyjából domesztikált ragadozó fajta egyenes leszármazottja, amely részben külső genetikai módosítások, részben pedig a természetes alkalmazkodás eredménye. A szőre valamivel hosszabb, min elődjének, mellső és hátsó lábai között erős bőrhártyát képes kifeszíteni, ennek segítségével ügyesen vitorlázik magasabb helyekről elrugaszkodva, mint például a Penész áldozatául esett városok felhőkarcolói. Termete okán is emberre nem vadászik, magányosan él párzási időszakát leszámítva nem jól tűri más légmacskák közvetlen közelségét sem. Felső szemfogai erős mérget termelnek, marása az idegrendszert károsítja, ellenanyag beadása nélkül néhány percen belül komoly görcsökhöz, majd az idegrendszer fatális összeomlásához vezet. A légmacska nem domesztikált állatfaj, bár egyes példányaival tesznek rá rendszeresen kísérleteket.

Gnoll: az orosz génsebészek a harmadik világháború második felében próbálkoztak a kimérák még szélsőségesebb és harctéri szolgálatra még alkalmasabb fejlesztéseivel. Választásuk a hiénákra esett. Ragadozó-dögevő életmódjuk okán kivételesen erős harcosok, az egész állatvilágban a legerősebb állkapoccsal, ha harapásról van szó, még a krokodil sem kelthet versenyre egy hiénával, szervezetük rendkívül ellenálló minden létező betegséggel és méreggel szemben. Falkát alkotó lényekként pedig nem ismeretlen számukra a csapatmunka fogalma sem. Így születtek a gnollok, ezek a hiénaemberek, akik bár technikailag a kimérák egy alfaja lennének, ezt undorodva utasítanák vissza az érintettek is. A gnollok félig emberi, félig hiéna kinézettel bíró humanoidok. Rendkívüli izomerővel rendelkeznek, ellenálló testük miatt még a penészesben is nyugodt szívvel vadásznak. Kisebb kolóniákba verődve élnek. Nem állatok, de intelligenciájuk alig haladja meg ezt a szintet. Valamik ami ember alatti, de több az állatnál. Két világ számkivetettjei. Korcsok. Mint minden korcs, így ők is igen dacosnak bizonyultak a túlélésük kapcsán, fent is maradtak. Sőt... El is szaporodtak. Minden utazónak azt ajánljuk, messzire kerülje el vadászcsapataikat, mert akárcsak genetikai őseik, ők sem válogatnak abban, milyen húst esznek meg.

Monstrum: több féle - mára régen kiveszett - nagy testű növényevő állat génállományából megalkotott, a szárazságot és a meleget is remekül tűrő, nagytestű növényevő. Óriási, boltozatos felépítésű testén, megközelítőleg a lapockacsontok felet méretes púp helyezkedik el, amiben elképesztő mennyiségű nedvességet és zsírt képes tárolni. Három-négy hétig is elviseli a víz hiányát, ritkán kell ételt magához vennie, akkor viszont rendkívül sokat. Testfelépítése leginkább a teve és az elefánt nevű kihalt állatfajokhoz hasonlít, feje egyértelműen inkább az utóbbi, ha a füle kisebb is, de az ormánya és a két pár hajlott, acélkemény agyara egyértelműen ezen ősi fajt juttatja a megfigyelő eszébe, ha ismer róluk felvételeket. Eredetileg teherhordóként és hústartalékként tervezték, de túlságosan is könnyen felbőszülnek, kezelhetetlenné válhatnak, a domesztikálásuk sosem sikerült maradéktalanul, még ha látni is olykor példányokat vándorló kalmárok oldalán. Szabadon kisebb csordákba verődik, kicsinyeit bőszen védelmezi.

Deviánsok: ismeretlen okból (noha jelentős kutatások folynak a témában), a penész-fertőzés egyes személyekben egy bizonyos szinten megreked, a test és a gomba egyfajta szimbiózisba kerül egymással. A penész egy idő után nem tenyészik tovább a tüdőben, nem gátolja a légzést, cserébe az agyat támadja meg. A deviánsok érzelemvilága megváltozik, természetellenesen vonzódni kezdenek a penészhez, nő a szociális aktivitásuk, később pedig az agresszió szintjük is. Tüsszentéssel, köhögéssel vagy harapással gombaspórák tízezreit lövellik a levegőbe, ezzel segítve elő a Penész szaporodását. Hosszú távon viszont az agy sejtállománya megsínyli a fertőzést, egyre jobban szétesik a tudatos gondolkodásuk. Ilyenkor már csak az alapvető életfunkciók kielégítésével és a gomba terjesztésével törődnek. Vannak mendemondák a Penészben egész deviáns törzsekről. Egyesek isteni küldöttekként tisztelik őket és rituális keretek között fogyasztják maguk is a penészt. Egy-egy leépült deviáns nem különösebben veszélyes, de nagy csoportokban támadva, vagy ha még logikus elméjüknél vannak, különösen veszélyesek lehetnek.